„A mesék, bár úgy tűnnek, mintha gyermekeknek szólnának, valójában gyakorlati útmutatók az élethez, és feltárják az ember számára azokat a titkos elveket, amelyek életét és fejlődését meghatározzák.”
Jean Pascal Debailleul
„A képzelet minden. Betekintés az élet eljövendő eseményeibe.”
Albert Einstein
Idézetek Paola Santagostino olasz pszichoterapeutától
„Mindannyiunk lelke mélyén van egy „hely”, ahol múlt, jelen és jövő keverednek. Az itt és most-ban, benne vannak a múlt nyomai és a még meg nem nyilvánult jövő csírái egyaránt. Így abban a „most”-ban, amikor valaki kitalál egy mesét, magában a mesében fellelhetők annak a nyomai, ami az illetővel korábban történt; az, ami éppen történik vele; és a jövőbeni fejlődés lehetősége is. /…/ Ugyanakkor azt gondolom, hogy minden mesének van egy végtelenül mély magva, amelyhez egyszerű „magyarázatokkal” nem juthatunk közelebb: ezért tartom ezeket a meséket misztériumnak, csodának.”
„Mindenki számára hasznos lehet mesét írni, mert fejleszti a kreativitást és mélyíti az önismeretet; segít kapcsolatban maradni saját magunkkal, segít kifejezni szükségleteinket, vágyainkat, lehetőségeinket. Ki lehet például időnként találni egy mesét „csak úgy”, határozott szándék nélkül – nagyon jó módszer ez. A meseírás ugyanis egy a számtalan önkifejezési mód közül; olyan, amivel életben tarthatjuk kreatív énünket: születhet belőle egyéb műalkotás: vers, zenemű, vagy kép is.”
„Megfigyeltem, hogy az öngyógyítási folyamat spontán módon akkor indul be, amikor megtaláljuk a megoldást a képi szinten megjelenő problémára. Ez attól függetlenül így van, hogy a mesélő talált-e párhuzamot meséje szimbólumai és a saját hétköznapi élete között. Sőt, a mese erőltetett értelmezése, a kitalált történet drámaisága és a valós élethelyzet közötti kapcsolat megteremtése még azelőtt, hogy a mesélő megoldást találhatott volna a mesebeli konfliktushelyzetre, csak akadályozza a képzelőerő hatékonyságát. /…/
A fantázia és a valós helyzet közötti kapcsolatteremtés mindazonáltal hasznos lehet akkor, amikor a képzeletbeli helyzetre már megvan a megoldás. Ekkor a mese, különösen, ha tudatosítjuk a megoldási mód szimbolikus jelentését, segíthet a megfelelő magatartás tudatos kialakításában.”
Idézetek Rudolf Steinertől:
„…mindaz a csoda, ami az emberi lélek mélyén fekszik, annyira új, eredeti és egyéni, hogy az embernek varázsmeséhez kell folyamodnia, hogy a maga teljességében kifejezhesse; semmi más nem képes láttatni ezen rejtett forrásokat.”
„A mese olyan, mint egy jóságos angyal, akit születésünkkor kapunk magunk mellé, hogy kísérőnk maradjon földi utunkon egy életen át; hogy hű barátunk és angyali társunk legyen – és így az életünk maga is szívvel és lélekkel átitatott mesévé váljék.
„Nagy különbség van abban, hogy valakinek meséltek-e gyermekkorában, vagy nem. A mesék képeinek lélek-ébresztő természete csak később válik nyilvánvalóvá. Ha nem meséltek, az a későbbi években fásultsághoz, életuntsághoz vezethet. Sőt, még fizikai szinten is megmutatkozhat; a mesék segíthetnek a betegségek gyógyításában. Amit a meséken keresztül lépésről lépésre magunkba engedünk, az később az életörömben, életszeretetben nyilvánul meg – jobban boldogulunk az életben, még idősebb korunkban is.”