A sajátmese, pusztán azzal, hogy egy jobb agyféltekés módszerrel megírjuk, azt a problémát hozza fel, amely a lelkünket az adott pillanatban a leginkább foglalkoztatja. Ez gyakran nem esik egybe azzal, amit racionális módon a problémának vélünk. Például nem az a probléma, ha nincs párunk, ha párkapcsolati, egzisztenciális vagy egyéb nehézségeink vannak. A valódi probléma ezek lelki háttere, amely akadályozza a megoldást. Ez a lelki háttér többnyire gyerekkorból származik, és olyan sebeket rejt, amelyek fájdalmát annyira szeretnénk elkerülni, hogy egónk a legkülönfélébb technikákat (viselkedésmódokat) veti be ennek érdekében. A mese segítségével ezekre a sebekre és elkerülő technikákra láthatunk rá, mégpedig úgy, hogy egyben a gyógyuláshoz is kapunk segítséget. Azért fontos ez, mert amíg nem gyógyult be a sebünk, addig újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek fellobbantják azt, hiába egónk – persze legjobb szándékkal végrehajtott – mesterkedése. Például, ha sikerül elhagyás sebünket begyógyítani, akkor nem rettegünk többé attól, hogy elárulnak vagy elhagynak, nem vonzunk be olyan párt, aki rendre ezt meg is teszi, hanem képesek leszünk egy stabil, egyenrangú párkapcsolat létesítésére és fenntartására. Ugyanígy, ha begyógyul az igazságtalanság-seb, ritkábban kerülünk olyan helyzetbe, ahol igazságtalanok velünk – és, nem utolsósorban, megtanulunk igazságosak lenni saját magunkkal is: tiszteletben tartjuk határainkat, és egészséges önbecsülésre teszünk szert. A mese legtöbbször leleplezi az egó jóhiszemű, de sokszor ártalmas játszmáit, majd nagy szeretettel és bölcsességgel helyes irányba tereli életünket.

Figyelem! A sajátmese nem akármilyen mese! Vannak különleges ismertetőjegyei, amelyek közül az egyik az, hogy hosszú távra szóló változást hozhat az életünkbe. A mesélőnek nem is kell ismernie a szimbólumok jelentését, és mégis működik!